6.rész: Jó barátok

"Sziasztok!! Itt az új rész. Nagyon szépen köszönöm a sok oldalmegjelenítést. Remélem tetszik az új rész, jó olvasást :)) "

 Aztán elindult én is elindultam aztán mikor mellé léptem olyan történt ami jól esett de kicsit vissza emlékeztetett még Rolira…..

Oli megfogta a kezemet és ekkor elöntött egy jó érzés. Mosolyogva rám nézett, mire én is elmosolyodtam és azt mondta:

-Gyere mindjárt ott vagyunk!- mondta majd gyorsította lépteit.

Amikor a Margit- szigetre értünk nem értettem, hogy mit keresünk ott, mert úgy volt, hogy kajálni megyünk.

-Mit keresünk itt??- kérdeztem Olit.

-Majd meglátod. – válaszolta mosolyogva.

Hiába fogom kérdezgetni ugyse fogja elárulni, hogy mit keresünk itt negyed kilenckor, sötétben, ezért inkább csendben maradtam és nem mondtam semmit.

-Jó most csukd be a szemed. -  először kérdőn néztem rá, majd lehunytam a szemem- de ne less. – mondta és gondolom mosolygott is.

-Nem fogok. – mondtam én is mosolyogva. 

- Nem baj, azért a biztonság kedvéért… - mondta, majd mögém sétált és a kezeit rátette a szememre, hogy ne lássak. Ettől el kellet, hogy mosolyodjak kicsit. Elindultunk lassan előrefele.

-Te Olivér, ha neki vezetsz valaminek… - mondtam kissé félve, mert nem láttam semmit.

-Nem foglak. Bízz bennem. – mondta és szerintem még mindig mosolygott. Még egy kicsit mentünk, majd Olivér megállt, és ezáltal engem is megállított.

-Itt vagyunk. - mondta, majd lassan elengedett, és ami előttem volt, az igazán meglepett. Egy pléd volt leterítve, és körbevolt rakva gyertyával, a pléd pedig tele volt rakva kajával. Tök hangulatos volt az egész.

-Ezt hogyan??- kérdeztem Olit.

-Pár nagyon jó barátom segített egy kicsit. - mondta , majd közelebb lépett hozzám– gyere együnk mert én már éhen halok. - mondta, majd leült a plédre. Én követtem a példáját és leültem Oli mellé, és a kezembe nyomott egy szelet pizzát. Nagyon jól elbeszélgettünk, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg tőle, amit annyira szeretnék.

-Bocs, hogy megint felhozom a témát de… - kezdtem – hogy tudod ezen a szakításon ilyen könnyen túl tenni?? Tudom, hogy már elmondtad, hogy nem érezted azt az igazán nagy szerelmet Lilla iránt, de akkor valamiért mégis együtt voltál vele, szóval én ezt nem nagyon akarom elhinni. – mondtam.

-Jó, persze szerettem Lillát, csak van még egy dolog ami segített ezt ilyen könnyen túlélni. – mondta.

-Na és mi az??- kíváncsiskodtam.

-Nekem tetszik egy lány.- mondta, mire ledöbbentem, ez jó gyors volt így szakítás után.

-Ó, hát akkor sok sikert hozzá Oli. – mondtam neki vigyorogva.

- Hát kösz. Na, de váltsunk témát. És mi a helyzet a családoddal?? – kérdezte. Nem számítottam rá, hogy ezt fogja kérdezni, mert a családommal se túl jó a viszonyom.

-Kicsi koromban a szüleim elváltak - kezdtem, de itt elcsuklott a hangom és kicsordult a könnyem – Aztán apámhoz kerültem, akinek később lett egy barátnője, akivel soha nem volt jó a viszonyom, mert amikor apu nem látta vagy nem volt otthon mindig bántott és bármit csináltam az soha nem volt neki jó, pedig még segíteni is próbáltam neki. Amikor apám megismerte ezt a nőt ő is nagyon megváltozott… A bátyám, Szabi 16 éves korában kiköltözött a barátnőjével Amerikába. Aztán megismertem Rolit, aki akkor mellettem állt, de akkor még csak barátok voltunk, csak később jöttünk össze.  Aztán amikor 16 lettem felköltöztem Pestre. Anyámról azóta sem tudok semmit… - fejeztem be majd megint jött egy könnycsepp, aztán egy másik.

- Úgy sajnálom. – mondta Oli és megölelt.

*Olivér szemszöge*

Jövök eggyel a srácoknak. Nagyon jól megcsinálták nekünk ezt a kis pikniket. Stellának nagyon tetszett, és bevallom őszintén nekem is nagyon bejött. Nagyon jól sikerült, addig ameddig én meg nem kérdeztem, hogy mi van a családjával. Nagyon megsajnáltam Stellát amikor elmesélte, hogy mi történt vele. Nagyon döcögős múltja volt. Én hülye barom miért kérdeztem meg… majd elmesélte volna ha úgy akarta volna.

*Ya Ou szemszöge*

Amikor Oli elmondta az ötletét, hogy milyen meglepetést szeretne Stellának, akkor mi a srácokkal egyszerre bele egyeztünk. Sziki és én szereztünk gyertyát, Benny segített Olinak kaját csinálni. Aztán amikor Oli elment Stelláért addig mi siettünk a Margit- szigetre megcsinálni a pikniket. Sziki leterítette a plédet, Benny rápakolta a kaját, aztán elkezdtük körbe rakosgatni a plédet a gyertyával, és sorba meggyújtottuk őket. Szerintem a végeredmény rohadt jó lett. Amíg Oliék nem jöttek vigyáztunk a cuccokra, Benny elment őrködni, azt figyelte, hogy mikor jönnek Oliék. Aztán amkior Benny jött, hogy mindjárt ideérnek akkor gyors léptekkel siettünk el onnan. Remélem jól sikerül nekik az este. Drukkolunk Olinak.

*Stella szemszöge*

Olinak sikerült újra felvidítania a hülye vicceivel, úgyhogy nagyon jól telt az este. Oli nagyon jó barátom lett és remélem mindig mellettem fog maradni. Amikor végeztünk a kajával, a hátamra feküdtem a pléden és a csillagokat néztem. Oli a szemével követte minden mozdulatom, majd ő is lefeküdt szorosan mellém a plédre.

-Az a rosszul sikerült buli mindent megváltoztatott. – mondta elgondolkozva.

-Nekem mondod. – néztem rá mosolyogva.

-De jó értelemben is. – kezdte – szereztem egy jó barátot. – nézett rám és villantott felém egy mosolyt.

- Jaja. Én is. - mondtam még mindig mosolyogva.

-Tényleg! – jutott hirtelen valami az eszébe – Megadod a telefonszámod? – vigyorgott felém – Én is megadom az enyém és akkor bármi baj van, vagy ha szükséged lesz rám csak csörögj. – mondta még mindig mosolyogva.

- Aha.- mondtam mosolyogva, majd előhalásztam a táskámból a mobilom, Oli pedig a zsebéből egy laza mozdulattal előkapta.

Lediktáltam neki a telefonszámomat, majd ő is az övét. Nagyon jól éreztem magam vele és remélem nem ez az utolsó ilyen alkalom.

-Nekem lassan mennem kéne. – mondtam, majd felálltam. – Ne segítsek valamit haza vinni??

-Nem kell. Ezt én majd elintézem.- mondta

-Biztos?

-Aha.- mosolygott rám.

-Köszi az estét. Finom volt a kaja. Ja és köszönd meg a nevemben is a barátaidnak ezt a pikniket. – mosolyogtam.

-Én köszönöm, hogy eljöttél velem. – ölelt meg majd elköszönt. Elindultam, de utánam kiabált.

-Stella!!- kiabált.

-Igen? – fordultam vissza.

-Vigyázz magadra!- mosolygott felém.

-Mindenképp!- mosolyogtam vissza.

Nagyon jó volt az este. Hazafele egész végig kattogott az agyam. Nagyon megszerettem Olivért. Persze mint barátot. Legalább is azt hiszem, mint barátot. Nem tudom. A gondolkodásból egy ismerős hang zökkentett ki.

-Stella!!- kiabált valaki utánam, mire megfordultam. Megtorpantam, amikor megláttam. Nem akartam elhinni, amikor utolért megállt előttem és kedvesen rám mosolygott. – Szia! – köszönt kedvesen.

-Szia! Te meg mit keresel itt?- kérdeztem és még mindig a sokk hatása alatt voltam.

-Az most tök mindegy. – mondta. – Már meg sem ölelsz? – kérdezte csalódottan.

- Dehogyisnem. – ugrottam a nyakába és ezúttal az örömkönnyek öntötték el a szememet. Olyan jó volt újra látni…