2014. május 14., szerda

4.rész: A váratlan meglepetés

"Sziasztok! Itt az új rész, és szeretném megköszönni Rosa L.- nek a fejlécet. És köszönöm a sok pozitív visszajelzést. :) Zene: https://www.youtube.com/watch?v=DsRCqFn_MZI . Jó olvasást!!! :)) " 

nagyon remélem, hogy nem Roli az….

Félve kinyitottam az ajtót, de először csak egy szűkebb résre. Amikor megláttam, hogy ki áll az  ajtóban egyszerre könnyebbültem- és lepődtem meg. Olivér volt.
- Szia. Hát te?- köszöntem.
- Szia. Beugrottam megnézni hogy vagy. - mondta. Láttam rajta, és a hangján is hallottam, hogy nem olyan, mint amilyen tegnap volt. Olyan…. fura.
 -Hát, még mindig nem túl jól. - mondtam majd lehajtottam a fejem , mert megint eszembe jutott a tegnap. Mindegy. Nem szabad ezen rágódnom. – Gyere be! – majd félreálltam, hogy be tudjon jönni. –Ülj le!- mondtam kedvesen amikor beértünk a nappaliba. Helyet foglalt a kanapén én meg megindultam a konyha felé.
- Kérsz valamit inni?- kérdeztem.
- Egy pohár vizet elfogadok. - mondta.
- Szénsavasat, vagy menteset?
- Menteset.
Elővettem két poharat, majd öntöttem bele vizet. És mentem ki a nappaliba. Letettem a poharakat az asztalra, ami a kanapé előtt volt. Majd leültem Olivér mellé a kanapéra.
- És azért jöttél el, hogy megnézd hogy vagyok- kérdeztem?
- Azért is. - mondta, majd belekortyolt a vizébe.
 Na ezen meglepődtem. Lehet, hogy amiért jött annak köze van ahhoz, hogy miért ilyen a kedve. Nem volt olyan vidám, és jó kedvű, hanem komoly, és elég rossz kedve volt.
- Léci mondd el, hogy miért sírtál tegnap este! – mondta, és fürkészve nézett. Nem nagyon akartam neki erről beszélni. De lehet, hogy ez az oka, amiért ilyen kedve van. Hát… az elég fura lenne. Sóhajtottam egyet és belekezdtem a mondandómba.
- Elmentem táncolni, és amikor vissza akartam menni az asztalunkhoz, láttam, hogy a barátom, Roli mellet egy másik lány ült, és csókolóztak. – mondtam majd könnybe lábadt a szemem. – És ez mért ilyen fontos?
- Hogy nézett ki a lány?- kérdezősködött tovább.
- Hosszú, szőke haja volt és ha jól emlékszem fekete szoknyában volt.
- Lilla… - mondta halkan és csalódottan.
- Igen, Lilla volt a neve. - ugrott be hirtelen. - De… honnét tudtad?
- Lilla az én barátnőm volt, és úgy tűnik, hogy a te barátoddal, Rolival csalt meg. - mondta szomorúan. 


Úristen. Az a csaj Oli barátnője volt… és az én barátommal csalta meg… Én ezt nagyon nehezen tudom felfogni. A mobilom csörgésére lettem figyelmes, ami az asztalon volt. Rápillantottam a kijelzőre, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ki hív. Roli volt. Úgy döntöttem, hogy nem veszem fel.
 - Nem veszed fel? – kérdezte Oli.
- Nem. Nem fontos. – mondtam, és kinyomtam Rolit.
- És –kezdtem- hogy viseled ezt a Lillás dolgot?
- Így még soha életemben nem aláztak meg ennyire. Túlélem. És ezt nem néztem volna ki Lillából, de mikor vele együtt voltam nem éreztem azt a nagy szerelmet.
- De az a baj, hogy én nagyon szerettem Rolit. –mondtam majd újabb könnyek gyűltek a szememben. 
- Mi óta voltatok együtt? – kérdezte.
- Majdnem egy éve. –válaszoltam szomorúan.
Ekkor már tényleg nem bírtam tovább és elsírtam magam.
-Ne sírj nem éri meg. –mondta és közelebb ült majd magához húzott és megölelt.
Nagyon jól esik, hogy Renin kívül törődik velem valaki. Bár Olivért egy napja ismerem még is azt érzem, hogy megbízhatok benne. Már egy kicsit megnyugodtam amikor megszólalt a csengő. Reni nem lehetett mert csak délután jön. Félve Olivérre néztem majd lassan megindultam az ajtó felé….



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése