5. rész: Loves

"Itt a 5. rész!! Jó olvasást!!!! ;) "

Félve Olivérre néztem, majd megindultam az ajtó felé…

Megálltam az ajtó előtt és egy nagyot sóhajtottam. Lassan a kilincs felé nyúltam, és kinyitottam az ajtót. Roli állt velem szemben.

-Jaj, csak nem sírtál. – mondta gúnyosan.

-Hagyj békén! Mit akarsz itt? – kérdeztem.

-A cuccaimért jöttem.  – mondta majd félrelökött az ajtóból és bement. Gyorsan utánamentem és Roli megállt a nappaliba. Olivér felállt a kanapéról és szúrós szemmel nézte Rolit.

-Mi van még csak most szakítottunk és te már is bepasiztál? – kérdezte vigyorogva.

-Nem a pasim!! – mondtam.

-Akkor ki ez? – nézett Olira lenézően.

-Semmi közöd hozzá. Úgyhogy minél előbb szedd össze a cuccod és takarodj el innen! – emeltem fel kissé a hangom, és újra könnyek szöktek a szemembe, mert fájt, hogy Roli ennyire bukó, amikor mindig is egy megértő, aranyos srác volt. Roli észrevette a könnycseppet az arcomon, és elkezdett jóízűen röhögni.

-Te tényleg azt hitted, hogy szerettelek? – kérdezte lenézően.

-Igen! Igen azt!!- emeltem fel a hangom.

-Hát, akkor nagyon rosszul hitted. Te csak az ágyba voltál jó. – mosolyodott el, majd közelebb lépet és elkezdett puszilgatni, és tapizni. El akartam lökni magamtól, de nem tudtam. Ekkor Olivér lépett oda és leszedte rólam, és maga elé fordította.

- Ha még egyszer bántod, vagy egy haja szála is görbül akkor velem gyűlik meg a bajod!!-  emelte
fel Oli is a hangját.

-Miért ki vagy te? A testőre? – röhögött Roli.

-És ha igen!!?? Akkor mi van!!?? Most húzzál és szed össze a büdös cuccod és takarodj innen. – mondta neki Oli. Roli bement összeszedte a cuccait, amik régebben itt maradtak.

- Na akkor csá. -  köszönt és elindult kifele. – Veled meg majd beszélek négyszemközt vagy telefonon. – kacsintott felém.

- Velem aztán nem fogsz beszélni az biztos. – löktem ki az ajtón, majd becsuktam. Csalódottan nekidőltem az ajtónak, majd lecsúsztam, és guggolva sírtam. Olivér odajött és próbált lelket önteni belém.

- Gyere állj fel! – fogta meg a kezem és felhúzott. – Ne sírj!! Kérlek! Hagyd ezt a barmot te sokkal jobbat érdemelsz nála.- mondta. Ha nem tartott volna összeestem volna amíg a kanapéhoz érünk. Leültem  és még mindig sírtam.

-Ajj, ne sírj már! Olyan rossz így összetörve látni. – mondta, majd magához húzott és átölelt. – Egyetlen egyszer láttalak mosolyogni, akkor is csak egy halvány mosolyra húzódott a szád. – mondta szomorúan.

- Azt hiszem mostanában nem is fogsz mosolyogva látni. – mondtam lehajtott fejjel, szipogva.

-Fogadjunk? – kérdezte vigyorogva.

-Akkor ezt a fogadást tuti elvesztenéd.- mondtam még mindig szipogva.

-Jó, akkor este eljövök érted nyolcra. Elmegyünk valahova kajálni. Mit szólsz? – kérdezte. Nem sok kedvem volt elmenni, de Oli kedvéért nem tiltakoztam.

-   Jó, menjünk.- mondtam egy zsebkendőt gyűrögetve.

-Akkor ezt megbeszéltük. Nekem most mennem kell. Akkor majd este. – mondta – de aztán ne sírj!!- mondta és rám mosolygott.

-Nem fogok. – mondtam , majd megindultunk az ajtó felé, kikísértem, elköszönt és visszamentem a nappaliba.  Már futni se volt kedvem, azok után amiket Roli mondott. Gyorsan ettem valamit és vártam Renit.

Reni délután 2 óra körül jött. Beengedtem, helyet foglaltunk a kanapén, hoztam rágcsát és üdítőt, majd belekezdtem a mesélésbe. Mindent elmeséltem. Reni megölelt és halkan mondta:

-Úgy sajnálom.

-Én is. – mondtam szomorúan.

- És ki volt az a csaj?- kérdezte kíváncsian.

- Ugye az elöbb mondtam, hogy egy srác tök rendes volt velem a buli után is haza kísért.

- Igen.

-Na, az ő barátnője.

- Ez durva. – mondta meglepődötten.

-Az a rohadék.- mondta mérgesen. – De ne szomorkodj. Gyere benyomunk valami csajos filmet, hátha jobb kedved lesz .

Renivel jól telt a délután. Hat óra körül ment el. Kicsit jobb kedvem lett, de ezen a dolgon a filmek sajnos nem segítenek.

 Olivér két óra múlva jön, addig össze kell szednem magam egy kicsit. Elmentem lezuhanyozni ,

aztán felvettem egy egyszerű farmert , egy világos színű felsőt, rá egy fekete blézert és egy szürke sálat akasztottam a nyakamba, és szürke tornacipőt húztam a lábamra. Egy kisebb táskába beleraktam a telefonom és egy kis pénzt. Raktam magamra egy enyhe sminket, ami egy kis szempillaspirálból és szemceruzából áll. A végeredmény nem is lett rossz. Készülődés közben egy mondat járt a fejemben, ami ezek szerint hatásos volt. „Gyerünk Stella össze kell szedned magad, Roli már a múlt, ne rágódj rajta!” Pár percet kellett várnom és megszólalt csengő. Hát, kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakul az este.  Kinyitottam az ajtót és mosolygós Olivérrel szembe találtam magam. Bár én is tudnák mosolyogni . Irigylem, hogy ilyen hamar túlteszi magát a szakításon bárcsak nekem is ilyen könnyű lenne.

Beengedtem a házba.

-Aztán hova megyünk? – kérdeztem tőle.

-Majd me látod annyit mondok, hogy jó az a hely én nagyon szeretek oda járni. - mondta nekem mosolyogva.

Felvettem a kabátom és indulhattunk is. Gyalog mentünk. Olivér jó szorosan mellettem ment. Jól esett, hogy így törődik velem.  Egy napja ismerem de nagyon megszerettem. És ha bele gondolok Patocska Olivérről beszélünk. De ha nem lenne híres akkor is szeretném mert ilyen fiú mint ő nagyon ritka nem is értem, hogy csinálhatta meg ezt vele a volt barátnője. Ezek a gondolatok cikáztak a fejembe. Egyszer csak Olivér megszólal:

- Stella itt vagy?- Legyezett előttem a kezével.

- Persze csak elgondolkoztam. - mondtam neki.

- Figyelj most próbáld elfelejteni azt a barmot tudom, hogy nehéz de nem érdemes vele törődni.  - mondta nekem aranyosan. Amitől nekem elkellett  mosolyodnom picit.

- Csak nem mosolyt láttam az arcodon?- mondta 1000 wattos mosollyal.

- Őőő … na jó nyertél. - Most már én is mosolyogtam.

-Ennek nagyon örülők hogy legalább mosolyt csaltam az arcodra. De most már menjünk.

Aztán elindult én is elindultam aztán mikor mellé léptem olyan történt ami jól esett de kicsit vissza emlékeztetett még Rolira…..