11. rész: A búcsú

"Sziasztok! Itt a 11. rész. Jó olvasás! és figyeljétek, majd a zárójelben lévő linket, ami egy zene és a rész közben kell elindítani. :) Jó olvasást! ;)"

Otthon megfürödtem és átöltöztem pizsibe. Majd elmentem és bebújtam a takaró alá, de nem tudtam aludni. Holnap fel kell hívnom a főnökömet, hogy el fogadom-e ezt a lehetőséget. Én nem szeretném itt hagyni Pestet… Itt van Reni és Oli is, de nem tudom lehet, hogy jó lenne kimennem és majd úgyis visszajövök pár év után. Nem tudom… majd holnapig még eldöntöm…

Reggel fáradtan ébredtem… az este rosszul aludtam. Sokat gondolkoztam az éjjel, hogy mi legyen, de döntöttem.

Elmentem csináltam reggelit, ami egy sima müzli volt. Ezután mentem átöltözni. Reninek írtam egy üzenetet a döntésemről. A szobámban pötyögtem a főnököm telefonszámát, amikor a bátyám lépett be.

- Összepakoltam a cuccaim. Majd SMS-ben megírom a címem és akkor majd jöhetsz meglátogatni. – mosolygott.

- Rendben van. Akkor mész is?

- Aha.

- Kikísérlek. – kikísértem a bátyámat és elköszöntem tőle- Vigyázz magadra!

- Én mikor nem vigyázok? – nevetett, majd átölelt – Inkább te vigyázz magadra. – Szia!

- Szia!

Visszamentem a szobámba és felhívtam a főnököm.

- Jó napot!

- Jó napot kívánok Stella! Eldöntötte?

- Igen el.

- És mire jutott?

- Elvállalom a felkérést.

- Ennek nagyon örülök. – dobódott fel. – Holnap reggel kilenc órakor indul a gépe Londonba. Az ügynöke a repülőtéren fogja önt a jegyekkel együtt negyed kilenc körül.

- Rendben. Köszönöm ezt a nagy lehetőséget.

- Én köszönöm, hogy elfogadta. Jó utat és sok sikert kívánok!

- Köszönöm. – tettem le a telefont. Már csak egy pici probléma van… hogyan fogom én ezt elmondani Olinak?

 Kis gondolkozás után rácsörögtem.

- Szia Stella! mi újság?  - köszönt kedvesen.

- Szia Olivér! Valamit el kell mondanom…

- Valami baj van? – kérdezte aggódva.

- Hát, igen.. vagyis  nem… Na az van, hogy kimegyek Londonba.

- Mikor? És… meddig?

- Holnap megyek és 1-2 év… vagy lehet, hogy több.

- De miért?

- Kaptam egy lehetőséget a munkahelyemtől. Londonban van egy modellügynökség ahová keresnek egy modellt. És tegnap behívott a főnököm, hogy engem gondol erre a legalkalmasabbnak és hogy döntsem el, hogy szeretnék –e menni, hiszen ez egy nagyon nagy lehetőség. – Olivér egy darabig hallgatott, majd pár perc csönd utá újra meghallottam a hangját a telefonban.

- Szóval elmész… - itt vett egy nagy levegőt és tovább folytatta. – És mikor láthatlak még? – kérdezte és a hangjából ítélve szomorú volt.

- Ma már biztos, hogy nem mert nem érek rá. Esetleg holnap reggel a reptéren.

- Nekem az tökéletes. És ott mikor?

- Én negyed kilenc körül ott vagyok a reptéren. A gépem kilenckor indul. A legjobb barátnőm, Reni is ott lesz az ügynökömmel együtt. Ha én még nem vagyok ott őket keresd. Az ügynökömet már láttad a múltkori fotózáson. Reni meg hosszú, barna hajú lány. Meg fogod találni őket.

- Oké. Akkor reggel a reptéren. Szia!

- Szia! – köszöntem el, majd letettem a telefont.

Mivel Szabinak el is felejtettem mondani, hogy holnap utazom és elküldte az új címet, gondoltam elmegyek hozzá. Legalább megnézem az új kecóját is. Úgy gondoltam, hogy telefonon kívül úgyse lesz semmi másra szükségem, ezért csak azt tettem el. Bezártam a lakást és elindultam Szabihoz. Amikor odaértem felsétáltam a lépcsőn. Szabi a második emeleten lakik. Megnyomtam a csengőt és pillanatokon belül Szabi nyitotta ki az ajtót.

- Szia! Hát te? Még csak most jöttem el.

- Búcsúzni jöttem.  

- De csak pár utcával lakok messzebb. Nem a világvégére költöztem. – nevetett, mire én is elröhögtem magam.

- De nem úgy. Vegyél már egy kicsit komolyan.

- Miért akkor mi van? Gyere be.

Beléptem Szabi lakásába és körülnéztem. Nem néz ki rosszul, és majd még jobban fog kinézni ha majd a dobozokat kipakolja meg rendet rak.

- Gyere ülj le és mond már el, hogy mi van. – Emelt le a fotelról egy dobozt, hogy le tudjak ülni. Leültem, Szabi pedig felült mellém a karfára. Ő már tegnap tudta, hogy milyen lehetőséget kaptam.

- Elfogadtam a lehetőséget és holnap indul a gépem Londonba.

- Na gratula. – vigyorgott – Es mikor mész?

- Kilenckor indul a gépem.

- Kimenjek a reptérre?

- Nekem mindegy. Te tudod.

Egy darabig még beszélgettünk. Este nyolckor hazaindultam Szabitól elbúcsúztam tőle, hogy ha esetleg nem jönne ki a reptérre.  

Otthon elmentem lezuhanyozni meg átöltözni és elmentem összepakolni. Elővettem a bőröndömet és belepakoltam a ruháimat, cipőimet, sminkeket és mindent, amire szükségem lesz. Elővettem még egy közepes méretű utazótáskát és belepakoltam azokat a dolgokat. amik nem fértek bele a bőröndbe. Amikor kész lettem kikészítettem holnap reggelre a ruhám és beállítottam reggelre az ébresztőm, majd elmentem aludni.

***

( https://www.youtube.com/watch?v=Mk7-GRWq7wA Indítsd el és ha vége van indítsd el újra!!!)

Reggel az ébresztőm csörgésére keltem. Kimentem és ettem valami reggelit és elmentem készülődni. Felvettem egy fekte leggingset és egy hosszított, fehér trikót, aminek az alja rózsaszín. Felvettem hozzá pár kiegészítőt. Miután felöltöztem elmentem a fürdőbe és fogat mostam. Ezután kifésültem a hajamat, amit csak simán kiengedve hagytam. Tettem magamra egy kis sminket, ami egy fekete szemceruza és szempillaspirál volt. Amikor kész lettem átnéztem, hogy minden megvan-e. Amikor megbizonyosodtam arról, hogy mindennel megvagyok, kihoztam a szobámból a cuccokat, bezártam az ajtót és elindultam a reptérre.

Odaértem a reptérre és az volt az első dolgom, hogy megkeressem az ügynökömet. Kellett egy kis idő, amíg megtaláltam az ügynökömet, Kingát, mivel rengetegen voltak a reptéren. Volt, aki búcsúzkodott és volt, aki éppen megérkezett valahonnan és, akkor hatalmas volt az öröm. Megpillantottam Kingát egy nagy bőrönddel, aki mellett Reni ácsorgott, mellette pedig Olivér, akit elkísért Ya Ou is. Mosolyogva odaléptem hozzájuk.

- Sziasztok! – köszöntem.  Mindenki kedvesen visszaköszöntött.

- Gyere, Stella adjuk le a csomagokat! – szólt Kinga.

- Oké. Megyek. – elindultam Kinga után, majd leadtuk a csomagokat, aztán visszamentünk a többiekhez. Beszélgettünk egy kicsit aztán Kinga az órájára pillantott.

- Lassan ideje lenne búcsúzkodni, mert a végén még lekéssük a gépet. – mondta, mire bólintottam és megálltam Reni előtt és rámosolyogtam. Reni visszamosolygott és könnyek szöktek a szemébe.

- Nagyon vigyázz magadra Stella! – mondta szipogva, majd megölelt.

- Vigyázok. És te is vigyázz magadra. – mondtam én is és nekem is kicsordult egy könnycsepp, amit egyre több követett. Sokáig öleltem Renit, majd elengedtem és újra a szemébe néztem. – Megpróbálok sietni vissza. – mondtam mire mosolyogva bólintott.

- Majd küldj képeket, meg majd írj. – mondta és bólintottam. Reni mellett Ya Ou állt és odaléptem elé.

- Szia Ya Ou! – öleltem meg szipogva. – Vigyázz Olivérre, nehogy hülyeséget csináljon. – mondtam, majd Ya Ou válla fölött Olira pillantottam és könnyes szemmel mosolyogtam rá.

- Vigyázok rá. – mondta mosolyogva. – Sok sikert Stella! – mosolygott.

- Köszi! – mosolyogtam vissza rá. Aztán Oli elé léptem, aki mélyen a szemembe nézett és csak úgy csillogott a szeme a könnytől, amik akkor szöktek a szemébe amikor megálltam előtte.  Nagy levegőt vett, majd végre megszólalt.

- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek… Nagyon jó barátom lettél és remélem, hogy amikor visszajössz Pestre, akkor is a barátom maradsz, majd egy-két év múlva is. – mondta majd megölelt. Belefúrtam az arcom a szürke pólójába, aminek az illatát mélyen beszívtam.

- A barátod maradok Olivér… bármi is történik. – mondtam szipogva, majd elengedtem és újra a szemébe néztem. – Köszönök mindent Olivér! Köszönöm, hogy mellettem voltál, amikor padlón voltam Roli miatt! – mondtam sírva és újra megöleltem. Ekkor Kinga hangját hallottam meg, hogy menjünk mert lekéssük a gépet. Elengedtem Olit és még egyszer utoljára a szemébe néztem, amiből éppen kicsordult egy könnycsepp, megfordultam és épp indultam volna Kinga után, de Olivér visszarántott és mélyen a szemembe nézett.

- Ne menj el! – mondta halkan.

 - Én döntöttem így… és mért maradnék itt? – kérdeztem ugyanolyan halkan, ahogyan Oli kérdezett tőlem.

- Azért, mert szeretlek! – mondta majd magához húzott és lassan megcsókolt. Amikor ajkaink elváltak egymástól, mélyen Olivér szemébe néztem. Nem tudtam neki semmit sem mondani, mert Kinga lépett oda.

- Gyere már, mert mindjárt indul a gépünk. - mondta, majd megfogta a karomat és magával rántott.

Nagy léptekkel sétáltunk a szintén siető emberek között. Még egyszer visszanéztem és annyit láttam, hogy Olivér könnyezve, idegesen a szőke hajába túr és zsebre tett kézzel hazaindul Renivel és Ya Ouval.

Felszálltunk a gépre és megkerestük Kingával a számunkra megfelelő helyet. Én beültem az ablakhoz, Kinga pedig mellém. Pár perc múlva már szállt is fel a gép. Az ablakon át szomorúan néztem a mellettem elsuhanó tájat és később már a felhőket. Olivér szeret… és én is őt. Csak én ezt már nem tudtam megmondani neki és ez volt a legrosszabb az egészben. De most itt áll előttem az a nagy lehetőség, hogy akár híres modell is lehetek. Nem szabad emiatt elcsesznem ezt az egészet…

10. rész: A nagy lehetőség

 "Sziasztok! Elnézést a késésért, csak nem volt se időm, sem energiám írni. De itt van a 10. rész!! Jó olvasást! :) "

Rendeltünk egy kávét, majd hazamentünk. Lezuhanyoztam és elmentem aludni.  Azon agyaltam, hogy ha elmondom neki, hogy szeretem az csak a barátságunk rovására fog menni. De nem fogok nap mint nap ezen filózni…. Majd kialakul.

*Stella szemszöge*

Ma kipihenten ébredtem. Kimentem a szobámból és csináltam magamnak reggelit. Szabi fáradtan csoszogott ki a szobából.

- Te is kérsz? – kérdeztem.

- Aha. Köszi. – mondta, majd leült az asztalhoz. Amikor megcsináltam a rántottát levettem két tányérat és Szabi elé raktam.

- Találtál már valami munkát?

- Egész este a a neten lógtam hátha találok valamit.

- És?

- És találtam egy állást. Itt nem messze van valahol egy iroda. Oda keresnek asszisztenst. Ha végeztem a kajával felhívom őket és akkor majd kiderül, hogy mi lesz.

- Akkor sok sikert. – mosolyogtam rá, majd megettem az utolsó falatot és felálltam az asztaltól. A tányérat a mosogatóba raktam, majd levettem egy poharat és töltöttem bele vizet. Ittam pár kortyot és bementem a szobába. Átöltöztem otthoni ruhába, ami egy sima fekete leggingsből és egy lila felsőből állt. Miután felöltöztem elmentem fogat mosni és fésülködni. Egy laza copfba kötöttem a hajam, majd visszamentem a szobámba és a telefonomért nyúltam és rácsörögtem Renire.

- Szia! – vette fel a telefont.

- Szia Reni! – köszöntem vissza. – Átjössz valamikor?

- Persze, de ugye nincs valami baj?

- Dehogy is. – nyugtattam meg. – Csak történtek dolgok amióta nem beszéltünk, és szükségem lenne rád mert nem tudom, hogy mit csináljak.

- Rendben, átmegyek és segítek amiben csak tudok.

- Okés, köszi. – válaszoltam mosolyogva.

- Fél három fele ott vagyok.

- Rendben van. Várlak. Szia!

- Szia! – köszönt el majd letettem a telefont.

***

Amikor megszólalt a csengő, kimentem a szobából és mosolyogva nyitottam ajtót Reninek.

- Szia! – köszöntem lelkesen.

- Szia Stella! – köszönt vissza, majd beengedtem. Levágta magát a kanapéra, én pedig bementem a konyhára egy csomag csipszért és két pohár üditőért. Aztán letettem ezeket a kanapé elött álló kisasztalra és leültem Reni mellé.

- Na, mesélj mi újság? – kérdezte kíváncsian?

Elmeséltem neki mindent. A fotózást. A majdnem verekedést. Az érzéseimet Oli iránt.

-Figyelj Stella! Én nem tudom, hogy pontosan mit is érzel. Azt egyedül te tudod. De ha úgy érzed, hogy tényleg csak legjobb barát, akkor ne játssz az érzéseivel. Ha szereted akkor először te legyél biztos abban, hogy tényleg szereted, és csak utána tudasd a sráccal… Csak egy valamit szeretnék kérni… - ekkor a szemébe néztem, mert amíg mondta a többit a földet pásztáztam és elgondolkoztam a mondandóján - …nehogy elhamarkodd a dolgokat és nehogy úgy járj vele, mint Rolival. – ekkor bólintottam és tovább gondolkoztam azokon amiket mondott. A további beszélgetésünket a telefonom csörgése zavarta meg, ami a kis asztalon hevert az üdítők mellett. Ránéztem a kijelzőre. A főnököm volt az. Fogalmam sem volt, hogy mit akarhatott, hiszen ma nem kellett bemennem, ezért is lepett meg a hívása. Kizökkentem a bambulásból és felvettem a telefont.

- Jó napot!- köszöntem.

- Jó napot kívánok Stella. – köszönt vissza a főnököm.  – Be tudna jönni ma valamikor? Lenne egy kis megbeszélnivalónk. – mondta komolyan.

- Ööö… persze, bemegyek. Mindjárt indulok.

- Rendben. Várom.  – köszönt el, majd letette a telefont.

- Mi van? Mit akart? – kérdezte Reni kíváncsian.

- Be kell mennem a munkahelyemre. Ne kérdez, hogy miért mert azt nem mondta… Csak annyit, hogy  meg akar valamit beszélni, ami tuti, hogy sürgős, mert akkor nem hívott volna és elmondta volna a következő fotózáson. – mondtam és közbe gondolkozta, hogy mi lehet ilyen fontos.

- Akkor siess.

- Addig itt maradsz? Megpróbálok sietni.

- Jó. Itt maradok. Megvárlak. –mosolygott rám biztatóan.

Elmentem átöltözni. Felvettem egy rövidnadrágot és hozzá egy vékony, fekete pólót. Felvettem a szandálomat és egy kisebb táskába beleraktam a telefonomat és pár forintot (szükség esetére), majd kimentem a szobámból és szinte velem együtt lépett ki a szomszéd szobából a bátyám.  Öltöny volt rajta.

- Hová mész így kiöltözve?

- Állásinterjúra. – mosolygott büszkén.

- Gyere, menjünk együtt, mert be kell ugranom a munkahelyemre. – mondtam.

- Minek? – kérdezte.

- Majd út közbe elmesélem.

Reninek mondtam, hogy sietek vissza, aztán elindultunk. Útközbe mindent elmeséltem Szabinak. Amikor a munkahelyem elé értünk elköszöntem tőle.

- Hát akkor sok szerencsét. –mondtam neki.

- Köszi. Te meg ne izgulj már ennyire. Nem fognak kirúgni. Nyugi.

- Jah. Reméljük. – majd elindultam, befele.

 A folyosón összefutottam a fotóssal, aki kedvesen köszöntött nekem, majd elindultam felfele a lépcsőn. Amikor a főnököm irodája elé értem akkor már nagyon izgultam, hogy mit akar. Én nagyon szeretem a munkámat és nem akarom, hogy kirúgjanak, hiszen nagyon szeretem ezt a helyet. Bekopogtam és amikor hallottam a főnököm hangját hogy ’szabad’ egy nagy levegőt vettem és szaggatottan fújtam ki, majd beléptem az irodába.

- Jó napot Stella! Kérem foglaljon helyet!

- Köszönöm. – válaszoltam udvariasan, majd leültem az íróasztal előtti fotelbe.

- Kaptam egy hívást az egyik modellügynökségtől, ami külföldön van. – kezdte. – Azt közölték velem, hogy kéne nekik egy modell, akiből világhírű címlapmodellt faragnak. Én szerintem erre maga lenne a legalkalmasabb. – mosolygott rám. – Az ügynöke ebbe beleegyezett, de erről nem mi döntünk, hanem maga. Az a kérdés, hogy ebbe bele-e egyezne?

- Nem jutok szóhoz. – és ez a hír tényleg lesokkolt. – Lehetne pár kérdésem ezzel kapcsolatban? – kérdeztem.

- Persze.

- Először is hol van helyileg ez az ügynökség?

- Londonban. – válaszolta.

- És ez a szerződés hány évig tart?

- Attól függ. 1-2 év, de ha minden jól megy akkor sikeressé teszik önt, és az már tőlük függ, hogy meddig tart.

- Értem. De ez most hirtelen jött és nem tudok még rábólintani. Ezt még át kell gondolnom.

- Holnapig dönthet Stella. De én a maga helyében elmennék. Hiszen ez egy nagyon nagy lehetőség.

- Rendben van.  Holnapig átgondolom. Nagyon szépen köszönöm. – álltam fel, majd kezet fogtam a főnökömmel és elindultam haza.

Hazaértem és kinyitottam az ajtót. Reni hirtelen felugrott a kanapéról és kinyomta a tévét.

- Na? Mi volt? – kérdezte izgatottan. Elmeséltem neki, hogy mi történt, és Reni arcán hirtelen átfutott valami sokk szerűség, amit nem is csodálok, majd hirtelen a nyakamba ugrott.

- Úristen Stella!!! Ezt el kell fogadnod. Ez rohadt nagy lehetőség. Akár híres modell is lehetsz. – lelkesedett.

- Reni! Állj már le egy kicsit. – nevettem. – Ezt még akkor is át kell gondolnom. – mondtam majd Reni megint átölelt.

- Én akkor is büszke vagyok rád. – visongott még mindig. Majd a bátyám hangját hallottam meg mögöttünk.

- Juuj. Minek örülünk? – mondta ő is lelkesen.

- Majd elmondom. Amúgy te minek örülsz ennyire? Megkaptad a melót?

- Aha. Úgyhogy holnaptól nem lógok a nyakadon. – mondta.

- Miért? Lakást is találtál?

- Igen, mert a munkával együtt albérletet is kerestem és most, hogy megkaptam a munkát felhívom a főbérlőt. – mondta és elővette a telefont a zsebéből és bement a szobába.

- Menjünk már el ünnepelni. – mondta Reni.

- Én ma biztos, hogy nem megyek bulizni. – jelentettem ki.

 - Nem bulizni. Csak menjünk most el valahova kajálni vagy nem tudom.

- Uh, kajáljunk. Úgyis mindjárt éhen halok. Akkor menjünk.

Renivel elindultunk és kerestünk valami pizzériát.  Kerestünk egy megfelelő asztalt és megrendeltük a kaját és az üdítőket.

- És szeretnél menni Londonba? – kérdezte.

- Igen is meg nem is. – rántottam meg a vállam. Ekkor Reni kérdőn rám nézett és folytattam. – Igen, mert ez nagy lehetőség és tényleg jó lenne Londonban lakni, de nem akarom itt hagyni Pestet… itt vagytok nekem ti, a barátaim. Ott meg még nincs senkim csak az ügynököm.

- Abban igazad van, hogy még nincs ott senkid, de majd lesz. – mondta, majd a pincér meghozta a pizzánkat. Megettük a kajánkat és kifizettük, majd elindultunk haza. Reni másfelé lakik, ezért a pizzéria előtt elköszöntünk egymástól, majd hazaindultam.

10

Otthon megfürödtem és átöltöztem pizsibe. Majd elmentem és bebújtam a takaró alá, de nem tudtam aludni. Holnap fel kell hívnom a főnökömet, hogy el fogadom-e ezt a lehetőséget. Én nem szeretném itt hagyni Pestet… Itt van Reni és Oli is, de nem tudom lehet, hogy jó lenne kimennem és majd úgyis visszajövök pár év után. Nem tudom… majd holnapig még eldöntöm…