9. rész: Csak legjobb barátok... vagy mégsem?

"Sziasztok! :) Meghoztam a 9. részt. Köszönöm a feliratkozásokat és iratkozzatok fel sokan ;) Jó olvasást!" 

 - Meg ne próbálj segítséget hívni mert nagy baj lesz. – ekkor már nagyon féltem és egyre több könnycsepp hagyta el a szemem. Újból magához húzott és fojtatta az előbbi tevékenységét. Én még mindig próbáltam eltolni magamtól, de nem tudtam. Tehetetlen vagyok….  

Roli továbbra sem engedett el. Mivel nem lakom egy túl forgalmas helyen, ezért még kevésbé tudtam segítséget kérni. A könnyek csak úgy potyogtak a szemeimből. Hirtelen egy hangot hallottam Roli mögött.

- Most engedd el! Azonnal! – kiabált rá Rolira Oli. Ő meg mit keres itt? Roli elengedett és megfordult.

- Mert ki vagy te itt, hogy megmond mit csináljak vele?

- A barátja vagyok és nem hagyom, hogy baja essen.

- Pff… pont te akarod megvédeni? – röhögött Roli. – Fogadok, hogy még megütni se mersz, mert félsz, hogy visszaütök és nagyobbat kapsz.

- Na gyere próbáljuk ki! – Oli megindult Roli felé és féltem, hogy ha ezek most bunyózni kezdenek abból rohadt nagy baj lesz. Odarohantam és mielőtt még Oli bevert volna egyet Rolinak ellöktem tőle.

- Ne! Nem éri meg.  – mondtam Olinak.

- De nem hagyom, hogy bántson! – nézett komolyan a szemembe.

- Na mi van nem játszuk le?! Beijedtél? – kiabált Roli.

Oli ekkor megint meg indult Roli fele, de visszalöktem.

- Gyere inkább menjünk be! – mondtam neki, mire bólintott és szúrós szemmel nézett Rolira. Roli nem fűzött megjegyzést csak rápillantott mérgesen Olira és elment. Beértünk az épületbe, majd lehívtam a liftet. Amíg a lift fel nem ért a megfelelő emeletre addig mind a ketten gondolkoztunk. Felértünk, majd kinyitottam az ajtót. Bementünk és Oli felé fordultam.

- Hogy kerültél oda? – kérdeztem értetlenül.

-Ott hagytad a telefonod a munka helyeden a sminkes asztalon, és mivel onnan sehogy sem tudtak elérni, felhívtak engem, hogy el- e tudnám neked juttatni. Így a srácokkal visszafordultunk, bementem a telódért és mivel a srácok siettek, így gyalog jöttem és akkor láttam, hogy mit művel veled az a rohadék. – mondta majd előhúzta a zsebéből a telefonom és átadta nekem.

- Köszi. – vettem el, és még mindig a történtek hatása alatt voltam.

- De ugye te jól vagy? – kérdezte és közelebb lépett hozzám és a hajamat a fülem mögé tűrte.

- Én igen, de ha én nem állítalak le akkor te most szétverve állnál itt előttem. – válaszoltam.

- Agyon kellet volna vernem azt a vadbarmot. – mondta idegesén és belevágott egyet ököllel a falba.

- Oli! Nyugi! Itt vagyok, jól vagyok és te se vagy szétverve. – mosolyogtam rá.

Ekkor a bátyám lépett ki a vendégszobából. Kicsit fáradt feje volt. Szerintem aludt és a puffanásra felébredt.

- Valami baj van? – nézett ránk.

- Nem, nincs semmi. Minden rendben. – mosolyogtam rá.

- És ő ki? – kérdezte értetlenül.

 -Ja, ő itt Oli. Oli ő pedig Szabi. – mutattam be őket egymásnak, majd kezet fogtak és köszöntek egymásnak. Szabi bement a konyhába egy pohár vízért és visszament a szobába.

- Stella… ő a barátod?? – nézett rám elképedve.

- Dehogyis. – nevettem – ő a bátyám és itt marad egy darabig. Már meséltem róla, hogy kint élt Amerikában.

- Ja. – mondta – És hogy-hogy hazajött?

- Szakítottak a barátnőjével, és a barátai cserbenhagyták, és nem találta a helyét. Úgyhogy itt lesz nálam egy darabig, amíg nem talál melót. – mondtam.

- Értem. De nekem viszont mennem kell. Majd beszélünk – lépett ki az ajtón, de mielőtt becsukta volna odalépetem.

- Olivér!

- Igen? – fordult vissza.

- Köszönöm. –mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit az arcára.

- Nincs mit. – mosolygott, majd még egyszer rámosolyogtam és betettem az ajtót.

Szabi a nappaliban a falnak dőlve állt és vigyorgott.

- Most mi van? – kérdeztem.

- Láttam hogy hogyan néztek egymásra. – vigyorgott még mindig. Én megálltam előtte és megforgattam a szemeim.

- Na és hogyan? – röhögtem.

- Szereted?

- Igen, mint legjobb barátod. – válaszoltam.

- Aha… persze. – mondta gúnyosan.

- Tényleg. – mondtam és elindulta a konyhába és ettem valamit. Aztán egy pohár vízzel a szobámban leültem az ágyra és bekapcsoltam a laptopot. Felmentem a közösségi oldalra, amin nem volt semmi érdekes. Megnéztem az e-mailemet. A fotóstól jött egy. Elküldte a mai képeket. Végignéztem az összeset és nagyon jól sikerültek.

Este elmentem fürödni, majd belebújtam a pizsimbe és lefeküdtem aludni. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben és az érzések csak úgy kavarogtak bennem. Nem tudom, hogy mit érzek Olivér iránt. Lehet, hogy Szabinak igaza van? Nem az nem lehet. Szeretem Olit, de csak mint legjobb barátomat… legalább is azt hiszem. Lehet, hogy nem volt jó ötlet az a puszi. De most már nem tudok ellene mit tenni. Megtörtént. És az csak egy baráti puszi volt…. Azt hiszem…

*Olivér szemszöge*

Stellától nem mentem egyszerre haza, hanem beültem egy kávézóba és felhívtam Ya Ou- t, hogy ha ráér akkor jöjjön el. 5 perc se telt el, de már itt volt.

- Valami baj van? – kérdezte.

- Dehogyis. - mondtam majd leült a velem szembe lévő székre.

- Akkor? – kérdezte értetlenül.

- Ya Ou én tényleg szeretem Stellát , de az a baj, hogy Stella engem csak barátként szeret.

- Jó és ezt te honnét tudod?

- Onnét, hogy látszik. – Ya Ou erre megforgatta a szemét.

- Így soha nem fogod megtudni, hogy szeret –e. És mi van ha ő is ugyanúgy érez irántad, ahogy te iránta? Valld be neki, hogy szereted és a többi majd kialakul.

- Azzal azért még várok, hogy bevalljam…

- Te tudod.

Rendeltünk egy kávét, majd hazamentünk. Lezuhanyoztam és elmentem aludni.  Azon agyaltam, hogy ha elmondom neki, hogy szeretem az csak a barátságunk rovására fog menni. De nem fogok nap mint nap ezen filózni…. Majd kialakul.

8. rész: A fotózás

"Sziasztok! Itt a 8. rész. Köszönöm az oldalmegjelenítéseket és a feliratkozásokat. Elnézést szeretnék kérni a sok késésért. Ez a rész kicsit rövid lett. De majd legközelebb. ;) Péntekre megpróbálom megírni a kövi részt. Jó olvasást! :)"

Amikor hallottam, hogy a férfi öltöző ajtaja nyílódik ki odakaptam a fejem és meglepett, hogy kik állnak velem szemben, pontosabban ki.  Láttam az arcán, hogy ő is ugyanúgy meg van lepődve, mint én, és mosolygós arccal indultunk egymás felé…..

Olin egy fekete öltöny volt, nagyon jól nézett ki benne.

- Hát te? Mit keresel itt? – kérdeztem tőle mosolyogva.

- Fotózásra jöttünk a srácokkal. És te? – kérdezte.

- Itt dolgozom. – nevettem el magam.

- Csinos vagy. – mosolygott rám, mire egy kicsit elvörösödtem. – Gyere, bemutatom a srácokat! – mondta majd megfogta a kezem és magával húzott.

- Srácok, ő itt Stella.

- Sziasztok! – mosolyogtam rájuk.

- Szia! Ya Ou vagyok, Oli sokat mesélt rólad. – mutatkozott be a kicsit sötétebb bőrű, ázsiai származású fiú. A mondat második részénél Olira néztem, aki egy kicsit zavarba jött.

- Tényleg Oli? – kérdeztem pimaszul.

- Hát.. ö … ja. – motyogta Oli, mire elmosolyodtam.

 A beszélgetésünket a fotós zavarta meg, hogy kezdhetjük a fotózást. A sima, fehér háttér előtt egy szép kipárnázott karosszék állt. Ide kellet leülnöm, majd keresztbe tettem a lábaim. A fiúknak körém kellett jönniük. Az én feladatom az volt, hogy olyan legyen a tekintetem, a kitűnésem, mint egy úrnőnek. A fiúk feladata az, hogy engem szolgáljanak. Na jó ez ez így elég fucsán hangzik na de ez van. A végleges póz az lett, hogy Beni előttem térdel és egy ékszerekkel teli ékszerdobozt tart felém, Sziki egy pohár pezsgőt nyújt felém, Ya Ou mellettem, Olivér pedig mögöttem áll és az egyik kezemmel Ya Ou nyakkendőjét fogom, másikkal pedig Oliét és közelebb húzom őket magamhoz. Mind a négy srác felém nézett, én pedig csábítóan előre a kamerába. Az arcunk Olivérrel majdnem összeért, engem pedig levert a víz. Azt hittem ott, abban a pillanatban elolvadok. A fotók végül jól sikerültek.

 A fotós még egy olyan képet is csinált amikor a hajamat csinálják. Szerintem az sem lett rossz. 

 Elmentem átöltözni, amikor kész lettem elköszöntem mindenkitől és elindultam kifele az épületből, majd az utca túl oldaláról Oli kiabált át:

- Ne vigyünk haza?

- Köszi, de most inkább sétálok. Úgy se lakok messze. – köszöntem meg.

- Te tudod. – szállt be majd elhajtottak. A kocsi ablakából a fiúk mosolyogva integettek, mire visszaintettem. Sétálás közben csak úgy kavarogtak a dolgok a fejemben. Egyszerűen nem tudom, hogy mit érzek. Amikor Olit a nyakkendőjénél fogva odahúztam közel magamhoz és éreztem az illatát azt hittem ott helyben elájulok.  De Oli csak a barátom és nagyon remélem sokáig  az is marad. De néha – néha elönt egy furcsa érzés. Szeretem Olit, de csak barátilag…. legalább is azt hiszem. Mert néha úgy érzem, hogy nem csak barátilag szeretem… De az nem lenne jó ha beleszeretnék, mert az lehet, hogy a barátságunkra menne. És én nem szeretném Olit elveszíteni. Abba beledöglenék.

 Nem akartam egyszerre hazamenni ezért gondoltam sétálok még egy kicsit, így legalább kicsit kiszellőzik a fejem.  Amikor már majdnem hazaértem egy kéz rántott vissza hirtelen. Amikor megfordultam és láttam, hogy ki az nem tudtam, hogy mit csináljak.

- Mit akarsz? – kiabáltam rá, és próbáltam kiszabadulni kezei közül, mert már nagyon fájt a csuklóm olyan erősen szorította.

- Téged. – válaszolt, majd szorosan magához rántott és megcsókolt. Próbáltam ellökni magamtól, de olyan erősen fogott, hogy mozdulni sem tudtam. A derekamról a keze a fenekemre csúszott és erősen belemarkolt. Ekkor már tényleg nagyon betelt a pohár és egyre erősebben próbáltam kiszabadulni karjai közül, de továbbra sem sikerült. Ugyanúgy csókolt tovább, ahogy eddig csak egyre hevesebben. Ekkor egy könnycsepp hagyta el a szemem, majd mikor végre nem csókolt tovább és kissé eltolt magától, de a csuklómat még mindig erősen szorította. Megragadtam az alkalmat:

- Segí… - kiabáltam, vagyis akartam mivel befogta a számat.

- Meg ne próbálj segítséget hívni mert nagy baj lesz. – ekkor már nagyon féltem és egyre több könnycsepp hagyta el a szemem. Újból magához húzott és fojtatta az elöbbi tevékenységét. Én még mindig próbáltam eltolni magamtól, de nem tudtam. Tehetetlen vagyok….   

7. rész: Egy váratlan, de kellemes meglepetés

"Szisztok! Először is elnézést a sok késésért kicsit húos volt ez a pár hét, de megérkezett az új rész! Másodszor pedig köszönöm a feliratkozásokat!! :) Jó olvasást!! " 
-Dehogyisnem. – ugrottam a nyakába és ezúttal örömkönnyek öntötték el a szememet. Olyan jó volt újra látni.

Alig tudtam felfogni, hogy újra látom a bátyámat, Szabit. Legutoljára 12 éves koromban láttam. 16 éves korában a barátnőjével kiköltöztek Amerikába. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek amikor ott állt velem szemben.

-Mit keresel itt Pesten? És egyáltalán hogyan találtál meg? – kérdeztem.

-Majd elmondom. – mosolygott rám.

-És hol laksz?

-Egy albérletben. – mondta.

-Ne már. Munkád sincs. Miből fogod kifizetni?? Vagy egyáltalán meddig maradsz?? – kérdezősködtem tovább.

- Majd valahogy összeszedek valami pénzt. Azt meg még nem tudom, hogy meddig maradok, de az tuti hogy nem csak pár hónapról van szó, hanem kb. egy évről.

- Akkor pedig kell valami meló. Mit szólnál ahhoz, hogy ameddig nem találsz magadnak valami munkát addig nálam laksz??

-Nem is rossz ötlet. – mondta elgondolkozva.

-Na akkor? –kérdeztem.

-Oké. – mosolygott rám. – Hol laksz? –kérdezte.

-Pár házzal arrébb. Gyere!!- ragadtam meg a kezét. Nagyon jó kedvem lett. Először Oli és a piknikje, most meg hazajön a bátyám. Nagyon feldobták a napom. Bementünk az épületbe, lehívtam a liftet és már mentünk is fel. Előkerestem a lakáskulcsot, kinyitottam az ajtót és betessékeltem Szabit.

-Na most már mesélj valamit, mert megőrülök a kíváncsiságtól!!!- mondtam izgatottan és leültünk a kanapéra.

- Rendben. – sóhajtotta – Mit szeretnél hallani?

- Mindent.

-Na kösz. Ezzel most sokat segítettél.

-Jó, na… Hogy találtál meg? Mármint honnan tudtad, hogy itt vagyok Pesten, és hogy ezen belül hol?

-Megnéztem a facebook adatlapod és a cím nem volt ott, de viszont a munkahelyed meg volt jelölve, így hát elmentem oda és ott ezt a  címet adták meg, de el se kellett idáig jönnöm mert összefutottunk. – mosolygott.

- És hogy-hogy megkerestél?? Mi történt, hogy visszajöttél?? - kíváncsiskodtam tovább.

- Hát az úgy volt, hogy kb. három hónappal ezelőtt szakítottunk a barátnőmmel. És maradtam volna még továbbra is ott, de az ottani barátaim, pontosabban barátaink mind az ő pártját fogták, és hát nem maradt egy barátom se aki mellettem maradt volna. Nem találtam a helyem. És akkor jutott eszembe, hogy hazajöhetnék. És így kerestelek meg téged.

- Miért szakítottatok?? – döbbentem le. – Pedig olyan sokáig együtt voltatok. Úgy sajnálom. – öleltem meg.

- Hosszú sztori. – legyintett.

- Akkor mond el röviden. – mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott. - Én ráérek.

-Nem nagyon akarok róla beszélni.

-Okés. Megértem.

-És veled mi a helyzet? Mi újság van Rolival? Tartjátok még a kapcsolatot, mert olyan jó barátok voltatok? Mindig kiállt melletted. – kérdezte.

- Hát Szabi – kezdtem – Sajnos abból a barátságból szerelem lett.

- És miért sajnos? – kérdezte értetlenül.

-Engeded, hogy végig mondjam? -  röhögtem el magam. – Na szóval . – kezdtem újból. – Egy évvel ezelőtt összejöttünk Rolival és nagyon jól meg is voltunk, szerettük egymást meg minden, de…  a 19. szülinapomat elmentünk megünnepelni pár barátunkkal. Elmentem táncolni és mire visszaértem egy másik csajjal csókolózott.

-Ki volt az a csaj? Mit csináltál?? Odamentél??? Mondd már el részletesebben!

Elmondtam neki mindent az elejétől a végéig. Azt hogy Lilla Oli barátnője volt, meséltem neki Oliról és a mai piknikről stb. Nagyon jó volt újra látni. Hiányzott.

*Szabi szemszöge*

Nagyon jó volt újra látni Stellát. Nagyon sok minden történt vele azalatt amíg nem voltam itthon Magyarországon. Ezt nagyon nem néztem volna ki Roliból, hogy így összetörje Stella szívet, mert mindig is nagyon jó barátok voltak, és Roli mindig mellette állt. Bármi gondja, baja volt Stellának ő egyszerre jött és segített. Sajnálom Stellát. De ahhoz képest, elég jó kedve volt. Ez az Olivér, akiről mesélt nagyon feldobhatta a napját. Stella azt mondta, hogy alig ismeri, de tudja, hogy megbízhat benne. Csak aztán nehogy úgy járjon vele is mint Rolival…

*Olivér szemszöge*

Amikor Stella elment, gyorsan rácsörögtem Ya Ou- ra, hogy segítsen visszacipekedni. Összehajtottam a plédet és összeraktam a tányérokat, elfújtam a gyertyákat és egy kisebb nejlonzacsiba raktam őket. Amikor Ya ou megjött felkaptuk a cuccokat és elindultunk haza.

-Na, hogy sikerült? – kérdezte Ya Ou.

-Nagyon tetszett neki. Jól sikerült az este. – válaszoltam mosolyogva.

- Akkor örülök. – veregette meg a vállam. Amikor hazaértünk beleraktam a tányérokat a mosogatóba a plédet ledobtam a kanapéra és elmentünk mi is aludni. Holnap mennünk kell egy fotózásra, úgyhogy ki kell pihennem magam.

*Stella szemszöge*

Szabi elment az albérletbe összeszedni a cuccait és megbeszélni a dolgokat a főbérlővel, aztán jött vissza hozzám egy nagy bőrönddel. Az én szobámon kívül még volt egy szoba, amit arra használtam, hogy ha valaki jön (pl. Reni) ne keljen a kanapén aludnia. Bevezettem Szabi a helyiségbe, amibe egy ágy, egy éjjeli szekrény, egy gardróbszekrény és egy íróasztal volt. Lepakolta a cuccait és felém fordult.

-Úgy sajnálom Stella, hogy eddig nem adtam életjelet magamról. – mondta.

-Szabi ezen már ne rágódj, ez már a múlt. – kezdtem. – A lényeg, hogy már itt vagy. – közelebb léptem hozzá és megöleltem.

- Jó éjszakát. – köszöntem el tőle.

- Neked is. – mosolygott rám, mire visszamosolyogtam és betettem a szobaajtót. Mivel a piknik elött már megfürödtem, ezért csak átöltöztem pizsibe, és bebújtam a takaró alá. Épp hogy lehunytam a szemem, a mobilom pityegni kezdett. Ránézetem a kijelzőre amin ez villogott: Egy bejövő üzenet. Kíváncsian nyitottam meg. Olivér írt. Amikor elolvastam automatikusan elmosolyodtam. Ez állt benne: „Remélem jól érezted magad. Én nagyon jól éreztem magam veled. Nagyon jó éjszakát Stella. Majd holnap beszélünk. Aludj jól. :)” Válaszoltam az üzenetére és visszafeküdtem az ágyba. A válaszom ez volt: „Igen Oli, én is nagyon jól éreztem magam veled. Köszönöm az estét sokkal jobb lett a kedvem. És nagyon finom volt a pizza is. ;) Szép álmokat. :)”  

***

Reggel boldogabban ébredtem. Kimentem csináltam magamnak reggelit és készülődni kezdtem, mert mennem kellett dolgozni. Egy ügynökségben dolgozok, mint modell. Különböző divatlapoknak állok modellt, és parfümöket is reklámozok. A mai fotózásról csak annyit tudok, hogy női parfümöt kell reklámozni, aminek a képéhez kell egy lány is, és pár srác. Felkértek a fotóra és egyszerre bele is egyeztem. Felvettem egy fekete leggingset és egy farmeringet és elmentem fésülködni. A hajamat leengedve hagytam. Nem sminkeltem, mivel a fotózásra úgyis kisminkelnek, és a hajamat is megcsinálják. Felvettem a fehér conversemet, és  egy kis cetlin hagytam üzenetet Szabinak, hogy dolgozni mentem, nehogy megijedjen, hogy nem talál itthon, majd elindultam. Gyalog mentem, hiszen csak 10 percre van az ügynökség. Amikor beléptem az épületbe a stylist jött velem szemben, hogy kezdjek el öltözni, mert mindjárt itt lesz a fotós. Kaptam egy hosszú, piros estéji ruhát. Amikor átöltöztem mentem a fodrászhoz aki szépen megcsinálta a hajamat, aztán amikor itt is kész lettem mentem a sminkeshez, a sminkemet a ruhához készítette el. A végeredmény nagyon tetszett. A fotózásról annyit tudtam hogy én leszek egyedül lány és körülöttem pedig nem egy hanem több srác lesz, de azt még nem tudtam hogy kik. Amikor hallottam, hogy a férfi öltöző ajtaja nyílódik ki odakaptam a fejem és meglepett, hogy kik állnak velem szemben, pontosabban ki.  Láttam az arcán, hogy ő is ugyanúgy meg van lepődve, mint én, és mosolygós arccal indultunk egymás felé…..