7. rész: Egy váratlan, de kellemes meglepetés

"Szisztok! Először is elnézést a sok késésért kicsit húos volt ez a pár hét, de megérkezett az új rész! Másodszor pedig köszönöm a feliratkozásokat!! :) Jó olvasást!! " 
-Dehogyisnem. – ugrottam a nyakába és ezúttal örömkönnyek öntötték el a szememet. Olyan jó volt újra látni.

Alig tudtam felfogni, hogy újra látom a bátyámat, Szabit. Legutoljára 12 éves koromban láttam. 16 éves korában a barátnőjével kiköltöztek Amerikába. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek amikor ott állt velem szemben.

-Mit keresel itt Pesten? És egyáltalán hogyan találtál meg? – kérdeztem.

-Majd elmondom. – mosolygott rám.

-És hol laksz?

-Egy albérletben. – mondta.

-Ne már. Munkád sincs. Miből fogod kifizetni?? Vagy egyáltalán meddig maradsz?? – kérdezősködtem tovább.

- Majd valahogy összeszedek valami pénzt. Azt meg még nem tudom, hogy meddig maradok, de az tuti hogy nem csak pár hónapról van szó, hanem kb. egy évről.

- Akkor pedig kell valami meló. Mit szólnál ahhoz, hogy ameddig nem találsz magadnak valami munkát addig nálam laksz??

-Nem is rossz ötlet. – mondta elgondolkozva.

-Na akkor? –kérdeztem.

-Oké. – mosolygott rám. – Hol laksz? –kérdezte.

-Pár házzal arrébb. Gyere!!- ragadtam meg a kezét. Nagyon jó kedvem lett. Először Oli és a piknikje, most meg hazajön a bátyám. Nagyon feldobták a napom. Bementünk az épületbe, lehívtam a liftet és már mentünk is fel. Előkerestem a lakáskulcsot, kinyitottam az ajtót és betessékeltem Szabit.

-Na most már mesélj valamit, mert megőrülök a kíváncsiságtól!!!- mondtam izgatottan és leültünk a kanapéra.

- Rendben. – sóhajtotta – Mit szeretnél hallani?

- Mindent.

-Na kösz. Ezzel most sokat segítettél.

-Jó, na… Hogy találtál meg? Mármint honnan tudtad, hogy itt vagyok Pesten, és hogy ezen belül hol?

-Megnéztem a facebook adatlapod és a cím nem volt ott, de viszont a munkahelyed meg volt jelölve, így hát elmentem oda és ott ezt a  címet adták meg, de el se kellett idáig jönnöm mert összefutottunk. – mosolygott.

- És hogy-hogy megkerestél?? Mi történt, hogy visszajöttél?? - kíváncsiskodtam tovább.

- Hát az úgy volt, hogy kb. három hónappal ezelőtt szakítottunk a barátnőmmel. És maradtam volna még továbbra is ott, de az ottani barátaim, pontosabban barátaink mind az ő pártját fogták, és hát nem maradt egy barátom se aki mellettem maradt volna. Nem találtam a helyem. És akkor jutott eszembe, hogy hazajöhetnék. És így kerestelek meg téged.

- Miért szakítottatok?? – döbbentem le. – Pedig olyan sokáig együtt voltatok. Úgy sajnálom. – öleltem meg.

- Hosszú sztori. – legyintett.

- Akkor mond el röviden. – mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott. - Én ráérek.

-Nem nagyon akarok róla beszélni.

-Okés. Megértem.

-És veled mi a helyzet? Mi újság van Rolival? Tartjátok még a kapcsolatot, mert olyan jó barátok voltatok? Mindig kiállt melletted. – kérdezte.

- Hát Szabi – kezdtem – Sajnos abból a barátságból szerelem lett.

- És miért sajnos? – kérdezte értetlenül.

-Engeded, hogy végig mondjam? -  röhögtem el magam. – Na szóval . – kezdtem újból. – Egy évvel ezelőtt összejöttünk Rolival és nagyon jól meg is voltunk, szerettük egymást meg minden, de…  a 19. szülinapomat elmentünk megünnepelni pár barátunkkal. Elmentem táncolni és mire visszaértem egy másik csajjal csókolózott.

-Ki volt az a csaj? Mit csináltál?? Odamentél??? Mondd már el részletesebben!

Elmondtam neki mindent az elejétől a végéig. Azt hogy Lilla Oli barátnője volt, meséltem neki Oliról és a mai piknikről stb. Nagyon jó volt újra látni. Hiányzott.

*Szabi szemszöge*

Nagyon jó volt újra látni Stellát. Nagyon sok minden történt vele azalatt amíg nem voltam itthon Magyarországon. Ezt nagyon nem néztem volna ki Roliból, hogy így összetörje Stella szívet, mert mindig is nagyon jó barátok voltak, és Roli mindig mellette állt. Bármi gondja, baja volt Stellának ő egyszerre jött és segített. Sajnálom Stellát. De ahhoz képest, elég jó kedve volt. Ez az Olivér, akiről mesélt nagyon feldobhatta a napját. Stella azt mondta, hogy alig ismeri, de tudja, hogy megbízhat benne. Csak aztán nehogy úgy járjon vele is mint Rolival…

*Olivér szemszöge*

Amikor Stella elment, gyorsan rácsörögtem Ya Ou- ra, hogy segítsen visszacipekedni. Összehajtottam a plédet és összeraktam a tányérokat, elfújtam a gyertyákat és egy kisebb nejlonzacsiba raktam őket. Amikor Ya ou megjött felkaptuk a cuccokat és elindultunk haza.

-Na, hogy sikerült? – kérdezte Ya Ou.

-Nagyon tetszett neki. Jól sikerült az este. – válaszoltam mosolyogva.

- Akkor örülök. – veregette meg a vállam. Amikor hazaértünk beleraktam a tányérokat a mosogatóba a plédet ledobtam a kanapéra és elmentünk mi is aludni. Holnap mennünk kell egy fotózásra, úgyhogy ki kell pihennem magam.

*Stella szemszöge*

Szabi elment az albérletbe összeszedni a cuccait és megbeszélni a dolgokat a főbérlővel, aztán jött vissza hozzám egy nagy bőrönddel. Az én szobámon kívül még volt egy szoba, amit arra használtam, hogy ha valaki jön (pl. Reni) ne keljen a kanapén aludnia. Bevezettem Szabi a helyiségbe, amibe egy ágy, egy éjjeli szekrény, egy gardróbszekrény és egy íróasztal volt. Lepakolta a cuccait és felém fordult.

-Úgy sajnálom Stella, hogy eddig nem adtam életjelet magamról. – mondta.

-Szabi ezen már ne rágódj, ez már a múlt. – kezdtem. – A lényeg, hogy már itt vagy. – közelebb léptem hozzá és megöleltem.

- Jó éjszakát. – köszöntem el tőle.

- Neked is. – mosolygott rám, mire visszamosolyogtam és betettem a szobaajtót. Mivel a piknik elött már megfürödtem, ezért csak átöltöztem pizsibe, és bebújtam a takaró alá. Épp hogy lehunytam a szemem, a mobilom pityegni kezdett. Ránézetem a kijelzőre amin ez villogott: Egy bejövő üzenet. Kíváncsian nyitottam meg. Olivér írt. Amikor elolvastam automatikusan elmosolyodtam. Ez állt benne: „Remélem jól érezted magad. Én nagyon jól éreztem magam veled. Nagyon jó éjszakát Stella. Majd holnap beszélünk. Aludj jól. :)” Válaszoltam az üzenetére és visszafeküdtem az ágyba. A válaszom ez volt: „Igen Oli, én is nagyon jól éreztem magam veled. Köszönöm az estét sokkal jobb lett a kedvem. És nagyon finom volt a pizza is. ;) Szép álmokat. :)”  

***

Reggel boldogabban ébredtem. Kimentem csináltam magamnak reggelit és készülődni kezdtem, mert mennem kellett dolgozni. Egy ügynökségben dolgozok, mint modell. Különböző divatlapoknak állok modellt, és parfümöket is reklámozok. A mai fotózásról csak annyit tudok, hogy női parfümöt kell reklámozni, aminek a képéhez kell egy lány is, és pár srác. Felkértek a fotóra és egyszerre bele is egyeztem. Felvettem egy fekete leggingset és egy farmeringet és elmentem fésülködni. A hajamat leengedve hagytam. Nem sminkeltem, mivel a fotózásra úgyis kisminkelnek, és a hajamat is megcsinálják. Felvettem a fehér conversemet, és  egy kis cetlin hagytam üzenetet Szabinak, hogy dolgozni mentem, nehogy megijedjen, hogy nem talál itthon, majd elindultam. Gyalog mentem, hiszen csak 10 percre van az ügynökség. Amikor beléptem az épületbe a stylist jött velem szemben, hogy kezdjek el öltözni, mert mindjárt itt lesz a fotós. Kaptam egy hosszú, piros estéji ruhát. Amikor átöltöztem mentem a fodrászhoz aki szépen megcsinálta a hajamat, aztán amikor itt is kész lettem mentem a sminkeshez, a sminkemet a ruhához készítette el. A végeredmény nagyon tetszett. A fotózásról annyit tudtam hogy én leszek egyedül lány és körülöttem pedig nem egy hanem több srác lesz, de azt még nem tudtam hogy kik. Amikor hallottam, hogy a férfi öltöző ajtaja nyílódik ki odakaptam a fejem és meglepett, hogy kik állnak velem szemben, pontosabban ki.  Láttam az arcán, hogy ő is ugyanúgy meg van lepődve, mint én, és mosolygós arccal indultunk egymás felé…..